2025. június 9. Pünkösd Hétfő. A Szentlélek ünnepe.
Szent Cirill, alexandriai érsek (444).
Tekla, Mariamné, Márta, Mária, Ennatha perzsiai vértanú szüzek (347 k.).
Ír Szent Kolomba, az ionai monostor alapítója (597).
Bjelozerszkij „Fehértói” Szent Cirill (1427).
Ef 5,9-19; Mt 18,10-20. Ünnepi nyolcadik hang.
+
Pünkösdi himnusz (tropárion), 8. hang:
Egyházi szláv nyelven:
Pünkösdi himnusz (kondákion), 8. hang:
+
Szeretett Testvéreim!
Urunk Jézus Krisztus ezt ígérte tanítványainak búcsúbeszédében:
„Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra…” (Jn 16,13). Azután így szólt: „Az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok…” (Jn 16,7). Korábban pedig így: „Kérni fogom az Atyát, és másik Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét” (Jn 14,16).
Miért nevezi Isten Lelkét „másik” Vigasztalónak? – olvassuk a pünkösdhétfői, ünnepi szinaxárionban. Azért, hogy érzékeltesse, a „másik” ugyanolyan, mint az első, vele egylényegű. Ha „más” Vigasztalót mondott volna, azt jelezte volna, hogy más természetű az, aki eljön hozzánk.
Tertullianus írja a „Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben” c. művében: „elküldte az Atyától a Szentlélek vikárius erejét”. A Szentlélek tehát Krisztus Vikáriusa, Helytartója, hogy „velünk legyen mindörökké” az ő ígérete szerint.
Tűzben jön el a Szentlélek az apostolokra, mert „a mi Istenünk – írja Szent Pál ─ megemésztő tűz” (Zsid 12,29). Szolgáljuk hát a mi Istenünket „tüzes lelkülettel” (Róm 12,11), és ne kötelességből, megszokásból vagy szétszórtságban.
Tűzben jön el a Szentlélek, mert a tűz mindent megtisztít. Szolgáljuk hát a mi Urunkat tisztaságban, ne pedig tisztátalanságban.
Nyelvek alakjában jön el a Szentlélek, hogy teljes rokonságot megmutasson Krisztussal, az Isten Ígéjével.
Nyelvek alakjában jön el, hogy jelezze, az apostolok is nyelvükkel fogják megvilágosítani, és Krisztus igájába terelni a nemzeteket.
Szétoszló nyelvek alakjában jön el Isten Lelke, hogy jelezze, minden apostol, sőt, minden keresztény megkapja ajándékát, karizmáját Istentől, képességei szerint, és azért kapja, hogy szolgáljon vele.
Szétoszló nyelvek alakjában jön el Isten Lelke, hogy hírül adja: egykor Istenünk azokat, akik Bábelben egy nyelvet beszéltek, sok nyelvre osztotta, és összezavarta, most pedig az egy nyelven beszélő apostolok anya-nyelvét sokféle nyelvre osztotta, hogy a sokféle nyelven beszélőket a világ minden tájáról egybegyűjtse Krisztushoz. Ezzel azt is jelezve, az Egyház a sok nyelven beszélő egyetértők Egy-háza, vagyis mindannyiónk „idvezülésének” Szent-háza. Az Egyházban egyetértésnek kell uralkodnia, az Egyházban egy lelki nyelvet kell beszélni, mert „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4,6)!
„A tüzes nyelvek nem az apostolok szájára ereszkedtek le”, olvassuk az ünnepi szinaxárionban, hanem a fejükre, ahol az értelem lakozik, mert az értelem parancsol a nyelvnek, az értelem dönt arról, hogy mit mondunk, és mit nem mondunk.
Ámde azért is a fejükre, hogy emlékezzünk arra, amivel Szent Pál a mai apostoli olvasmányunkat bevezeti:
„Senki se vezessen félre benneteket üres beszéddel…”
Ügyelnünk kell tehát arra, hogy meg tudjuk különböztetni, melyik az a beszéd, amely Istentől való, és melyik az, amelyik üres, és nem Istentől való.
Arra is ügyelnünk kell , hogy a mi beszédünk se legyen üres, hanem legyen a „világosság beszéde csupa jóságban, igazságosságban és igazságban” (Ef 5,9).
I. T.
2025 Pünkösd Hétfőjén