Részletek Nagy Szent Vazul, a kappadókiai Caesarea érsekének életéből
január 1.
A boldog Vazul püspökké szentelése után a bölcsesség ajándékát kérte Istentől, hogy saját tiszta szavaival végezhesse el a vértelen áldozatot, és leszálljon rá a Szentlélek. Hat nap múlva, azaz a hetedik napon leszállt rá tehát a Szentlélek, elkezdte a szolgálatot, és minden nap elvégezte a vértelen áldozat bemutatását. Egy bizonyos idő múlva hittel eltelve és imádság közben saját kezével kezdte lejegyezni a szent és titkos szolgálatok szövegét. Azon az éjjelen megjelent neki az Úr – angyalok karától körülvéve –, elvégezte a kenyér és a kehely felajánlását a szent előkészületi asztalon[1], azután felemelte Szent Vazult, és így szólt hozzá: „Legyen, ahogyan kérted, teljenek meg ajkaid dicséretekkel, és tiszta szavaiddal mutasd be a vér nélküli áldozatot.” Ő pedig reszketett, és nem tudott rátekinteni az Úr fényes jelenésére.
Miután ez történt, a templomba ment, a szent oltár elé állt, elkezdte mondani és görög nyelven lejegyezni a következőket: „Teljenek meg ajkaim a Te dicséreteddel, Urunk, hogy énekeljem a Te dicsőségedet: Urunk, Istenünk, Aki alkottál és ebbe az életbe vezettél minket; Aki megmutattad nekünk az üdvözüléshez vezető utakat…”, és így tovább, kimondta a Szent Egyház imádságait.[2] Miután pedig ezeket elmondta, fölemelte a kenyeret, buzgón és magába szállva imádkozott, és így szólt: „Figyelj reánk, Urunk, Jézus Krisztus, Istenünk, a Te szent hajlékodból és a Te Országod dicsőséges trónjáról, és jöjj, hogy megszentelj minket, aki fönt együtt ülsz az Atyával, és itt láthatatlanul velünk is együtt vagy. És méltass minket arra, hogy hatalmas kezeddel átadd nekünk a Te szeplőtelen Testedet és drága Véredet, és miáltalunk a Te egész népednek.”[3]
Ezek után Eubulosz[4] az oltár mellett álló klerikusokkal együtt mennyei fényességet látott, amint leszáll a szent oltárra és a főpapra, és fehér ruhába öltözött ragyogó férfiakat, amint körülveszik a nagy főpapot. Igen nagy félelemmel telt el, és könnyeket ontva magasztalta Istent.
Akkoriban történt, hogy a nagy Vazul egy ötvösmestert hívatott, és megparancsolta neki, hogy tiszta aranyból készítsen egy madarat a Jordán vizénél megjelent galamb képmása szerint, hogy őrizze az Isteni Titkokat, és ezt a galambot a szent oltár fölött helyezte el.
Egy másik alkalommal egy zsidó ember ki akarta lesni a Szent Titkokat; kereszténynek mutatkozott és a szent liturgia ideje alatt a többi keresztényhez csatlakozott, belépett a templomba, és meglátta Szent Vazult, amint egy kisdedet tart a kezében, és darabokra töri. Amikor a hívők a szent kezéből részesültek a Szent Titkokban, ez az ember is odament, és a főpap a többi keresztényhez hasonlóan neki is adott egy darabot a Szent Adományokból, amelyet az ember a kezébe vett, és látta, hogy igazi hús. Aztán a kehelyhez is közeledett, és látta, hogy igazi vér van benne. Magánál tartotta tehát a Szent Áldozat ajándékait, hazavitte, megmutatta feleségének és mindent elmondott, amit látott. Aztán, mivel valóban hitt a keresztények e félelmetes és magasztos titkában, másnap felkereste a boldog Vazult, és kérte, hogy részesítse a szent keresztségben. Vazul pedig hálát adott Istennek, és nem késlekedett megkeresztelni egész házanépével együtt az Egyház örömére és a Szentséges Háromság dicsőségére, akinek legyen tisztelet és hódolat mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Ámen.
[1] Itt a szóhasználat egyszerre utal a szent liturgia előkészítő részére, az ún. proszkomidiára, és a szent oltáron bemutatott áldozatra.
[2] Nagy Szent Vazul liturgiája, részlet a nagy bemenet utáni felajánlási imából.
[3] Nagy Szent Vazul liturgiája, a papok áldozása előtti ima.
[4] Eubulosz Nagy Szent Vazul tanítómestere volt, aki az életrajz szerint „kiválóbb volt Athén minden filozófusánál”. A szent térítette az igaz hitre és keresztelte meg.
(Forrás: doxologia.ro)
(Ford. Aranyosi-Vitéz Gellért)
Szent Vazul magasztalása:
(Énekel: a templom kórusa)