2025. április 27. Húsvét utáni második vasárnap. Tamás Vasárnapja.
Szent Simeon vértanú, az Úr rokona, jeruzsálemi püspök.
Szent Eulogiosz, a „Vendéglátó” (6. sz.).
Hitvalló Szent János, a „katharok” apátja (835-836 k.).
Szent István vlagyimiri püspök (1094).
Szent Hilarion verejai püspök, vértanú (1929).
ApCsel 5,12-20; Jn 20,19-29. Első hang.
+
Jn 20,19-29
Jézus megjelenik a tanítványoknak
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«
Jézus és Tamás
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.«
+
Krisztus feltámadt!
Tamás Vasárnapja az „Antipászka” vasárnapja, „Húsvét helyetti Húsvét”, az első az évközi vasárnapok közül. Azért hívjuk Húsvét helyetti Húsvétnak, mert a feltámadott Krisztus ismét megjelent tanítványai előtt, ugyanúgy, ahogyan Húsvét Vasárnapján. Egyházunk a „Megújítás vasárnapjának” is nevezi.
A Feltámadt Úr így köszönti egybegyűlt tanítványait: „Békesség nektek!”
A mi békességünk az, hogy Urunk visszajött a halálból, a halál rajta többé nem fog, a tanítványok ismét megláthatták! Úgy, ahogyan előre megmondta:
Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok.
És vissza is jött!
Urunk a békesség szolgálatára küld bennünket. Ám elsősorban bennünk, a mi lelkünkben legyen béke! A mi békénk forrása pedig az, hogy ő visszajött a halálból, úgy, ahogyan megígérte! Legyőzte az elképzelhető legnagyobb ellenséget, a bűnt és következményét a halált, ezért mondja: „Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen.”
A békesség szolgálata azt is jelenti, hogy „amennyire rajtunk múlik” – ahogyan az apostol mondja -, éljünk békében minden emberrel:
Ha haragszanak ránk, ne válaszoljunk haraggal, ha szidalmaznak, ne válaszoljunk szidalommal, ha kiabálnak velünk, ne kiabáljunk vissza, ha átkot mondanak ránk, ne átkozzunk, hanem válaszoljunk áldással.
Valaki azt kérdezte tőlem, „Miről lehet megismerni a szentéletű embereket?” Azokat, akik Krisztus-hordozók, Lélek-hordozók? Hát elsősorban arról, hogy nagy békesség van a szívükben, soha nem fortyannak fel, nem kiabálnak, nem idegeskednek, nem gúnyolódnak.
„A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat.” Ezt az örömöt, amely nem mérhető semmilyen más örömhöz előre is vetítette:
„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem…Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.”
Urunk az öröm szolgálatára is küld bennünket: végezzük minden dolgunkat, feladatunkat, munkánkat örömmel, imádkozzunk örömmel, készüljünk a templomba örömmel, ahol az evangéliumi olvasmányokban és a szentségekben a feltámadott Krisztust halljuk, ill. vesszük magunkhoz. Ha valamilyen jó cselekedet megtételére kérnek bennünket, végezzük szívesen és örömmel!
„Miről lehet megismerni a szentéletű embereket?”
„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek”, mondja az Apostol (Fil 4,4). Arról, hogy a szívükben szüntelen öröm van. Ahogy Pál apostol szívében is az volt, minden megpróbáltatása ellenére.
„Ne légy hitetlen, hanem hívő” – mondja az Úr Tamásnak.
Hogyan lehet elképzelni, hogy Tamás apostol Indiáig vitte a Feltámadott Krisztus hírét és kínzások közepette vértanú lett, ha nem látta volna a Feltámadott Urat?
A hitben való szolgálatra küld bennünket: Végezzük minden dolgunkat a Feltámadott, élő Krisztusban való hittel, azzal a hittel, hogy nem embereknek, hanem Istennek szolgálunk. És azzal a hittel, hogy a mi munkánk nem lehet hiábavaló az Úrban.
„Miről lehet megismerni a szentéletű embereket?”
Arról, hogy olyan nagy hit van bennük, mint amilyen a kánaáni asszonyban volt, akit semmilyen megaláztatás, elutasítás sem volt képes elszakítani az Úr Jézusban való hittől (Mt 15,22).
A Szent György napi evangéliumban ezt mondja az Úr a tanítványainak:
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.”
Szeretetének mértékét is megadja:
„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál mint ha valaki életét adja barátaiért.”
A szeretet szolgálatára is küld bennünket: ő az életét adta értünk, barátaiért, ezért a mi szeretetünk se lehet önző, önmagunkat szerető és önmagunkat szolgáló, hanem oda kell adnunk szeretteink, ránkbízottaink, felebarátaink szolgálatának, az Úr Jézusért, mert ő is így szeretett bennünket.
„Miről lehet megismerni a szentéletű embereket?”
Arról, hogy a szentéletű ember maga a megtestesült szeretet.
Valóban feltámadt Krisztus!
I. T.
2025. április 27. Tamás Vasárnapján