2025. július 27. vasárnap – Pünkösd utáni hetedik vasárnap.
Gyógyító Szent Panteleimon nagyvértanú (305). Szentéletű Anthusza (8. sz.). Szentéletű Manuel (865). Szentéletű Oszlopos Simeon, az „Új” (6. sz.). A Százötvenhárom thrákiai vértanú. Ohridi Szent Kelemen, a bolgárok első püspöke (916) és Szent Gorazd, Naum, Angelar, Száva, Szent Cirill és Metód tanítványai. Szent Joaszaf moszkvai metropolita (1555). Novgorodi Boldog Miklós, „Krisztusért balga” (1392). Alaszkai Szent Germán (1837.). Szent Ambrus szarapuli püspök, újvértanú (1918). Szent Pláton és Panteleimon új papvértanúk (1918). Szent János, új papvértanú (1941).
Róm 15,1-7; Mt 9,27-35. Hatodik hang.
+
Vasárnapi feltámadási tropárion, 6. hang:
Himnusz Szent György vértanúhoz, 4. hang:
Mt 9,27-35.
(Két vak meggyógyítása)
Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: »Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!« Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: »Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?« Azok ezt válaszolták neki: »Igen, Uram!« Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: »Legyen nektek hitetek szerint.« Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: »Vigyázzatok, senki meg ne tudja!« De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.
(Egy néma meggyógyítása)
Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. Kiűzte belőle az ördögöt, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: »Soha nem történt még ilyen Izraelben!« A farizeusok pedig azt mondták: »Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.«
(A nagy aratás)
Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország
örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden erőtlenséget.
+
„Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?
Az Úr Jézus csak ennyit kérdez a két vaktól.
„Igen, Uram” – válaszolják.
Nem faggatja ki őket életükről, származásukról, teljes és ép hitükről, arról, hogy tagjai-e Isten választott népének vagy sem. A minimumot kérdezi, csak annyit, hiszik-e, hogy vissza tudja adni a szemük világát: „Igen, Uram, hisszük!”
Máté evangéliumának 16. fejezetében sokkal többről, a teljes és igaz hitről teszi fel az Úr a kérdést az apostoloknak:
„És ti kinek tartotok engem?”
Simon Péter válaszol az apostoli kollégium nevében: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Hisszük, hogy a názáreti Jézus az Isten Fia, aki „testté lett”, „közöttünk lakozott”, kereszthalált halt, harmadnapra feltámadt, a zárt ajtókon keresztül megjelent a még hitetlenkedő és bánkódó apostolok előtt. Úgy, ahogyan háromszor is megjövendölte előre, hisszük, hogy feltámadt, mennyben ment, onnan jön el másodszor is ítélni élőket és holtakat, és megfizet mindenkinek tettei szerint.
Keresztények vagyunk, hiszünk és vallomást teszünk hitünk e nagy és örök dolgairól.
Ám Urunk utolsó szavai így hangzanak Máté evangéliuma szerint:
„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28)
A fenti nagy dolgokban hiszünk? És azokban a „kisebb dolgokban”, amelyeket mind parancsolt az apostoloknak? Nem azt mondta, hogy ezt, vagy azt a dolgot meg kell tartanunk, mondja Új Teológus Szent Simeon atyánk 17. katekézisében, hanem „mindazt”, amit parancsolt az apostoloknak, és általuk nekünk. Mert Megváltónk elmarasztalta a nevetőket, mondja a szentatya, és boldognak mondta a sírókat. Vagyis az őszinte bűnbánókat, akik lelkükben megtisztultak és megtisztult örömmel örvendeznek. Nem azokat nevezi tanítványainak, akik nem tisztítják meg szájukat, hanem azokat, aki tudják, hogy minden káromló vagy „haszontalan szóról” számadással tartoznak majd Isten előtt. Nem azok az igaz követői, akik mindent igaz módon hisznek ugyan, de nem akarják megtagadni magukat és nem veszik fel keresztjüket, hanem azok, akik készek ezt megtenni.
Az apostol is – a Saul-Pál, az egykori ellenség, aki megtért, miután a Feltámadott Megváltó őt is elhívta a damaszkuszi úton -, a teljes hitre figyelmeztet, de a „kisebb dolgok” megtartását is int:
Ha száddal vallod, hogy „Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. (Róm 10,9)
Ebben nem kételkedünk, ha elkötelezett keresztények vagyunk, bizonyára meg is tesszük, minden körülmények között.
Ám az első Korinthusi levélben ezt írja:
Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! (16,14)
Ha esténként számba veszem eltelt napomat, mi az, amit szeretetben végeztem, és mi az, amit nem, lehet, hogy úgy találom, a „nemek” voltak többségben.
Őrizzük hát teljes igaz és ép keresztény hitünket, azt a hitet, amelyből nem vettek el semmit és nem tettek hozzá semmi emberit, azt a hitet, „amelyet egyszer s m
indenkorra átadtak a szenteknek” (Jud 3). Ámde őrizzük és igyekezzünk megcselekedni „mindazt”, amit a mi Urunk parancsolt nekünk és amit az Ő szent tanítványai a mi lelkünkre kötöttek.
I. T.
2025. július 27.